Rendben
Bezárás
Kosárhoz adás
Belépés

Kérünk, ellenőrizd, hogy jó e-mail címet vagy jelszavat adtál meg.

Hoppá! Az e-mail címedre is szükségünk lenneÉrvénytelen e-mail címet adtál meg
Várj! Ez a mező kimaradt
A jelszavam törlése

Küldtünk neked egy e-mailt! Hamarosan bejelentkezhetsz!

Hoppá! Az e-mail címedre is szükségünk lenneÉrvénytelen e-mail címet adtál meg
Trendhim
MELDE DICH FÜR UNSEREN NEWSLETTER AN um Zugang zu exklusiven Vatertagsangeboten mit 20% RABATT zu erhalten
Várj! Ez a mező kimaradtÉrvénytelen e-mail címet adtál meg
Bereits angemeldet?
Gib Deine E-Mail-Adresse ein, um Deine Anmeldung zu bestätigen
Várj! Ez a mező kimaradtÉrvénytelen e-mail címet adtál meg
Ich möchte mich anmelden
Ingyenes visszatérítés 365 napig
Ingyenes szállítás 11 999 Ft rendelés felett.
i
06-1-998-9225 - (munkanapokon 09-17 óráig)
Minden kiegészítő
Kiegészítők öltönyhöz
Ékszerek
Táskák & Pénztárcák
Keresési eredmények erre ""
Bezárás
Minden eredmény megtekintése
Ingyenes szállítás 11 999 Ft rendelés felett.
i
Trendhim
×
Nyelv:
Minden kategória
Borotválkozás
Csokornyakkendők
Díszzsebkendők
Fülbevalók
Gyűrűk
Hajtókatűk
Kalapok
Karkötők
Kesztyűk
Mandzsettagombok
Nadrágtartók
Napszemüvegek
Nyakkendők
Nyakkendőtűk
Nyakláncok
Pénztárcák
Szakállápolás
Sálak
Táskák
Órák
Övek
06-1-998-9225
Munkanapokon 09-17 óráig
Keresési eredmények erre ""
Minden eredmény megtekintése

Visszatérés a depresszióból

"Mindenszentek volt, amikor megkaptam az eredményeket. Az orvos irodájában ültem, ő pedig a részleteket taglalta. Olyan érzés volt, mintha a saját életem lassított felvételben darabokra hullik. Nekem síelés volt a mindenem, azonban ez a perspektíva egyik napról a másikra megszűnt a számomra."

"Mi voltunk a 'kerül, amibe kerül' csapat, akik nem hagyják, hogy holmi akadályok hátráltassák."

Amikor újra találkoztam Evannal, éppen a szezon utolsó versenyéről tért haza. Elhatároztunk, hogy bringázunk egyet a város környékén lévő domboldalon. Evan egy mosolygós fickó, ugyanakkor egy kicsit szórakozott is. Ha együtt tekerünk, időről-időre elfeledkezik magáról és legyorsulja a társait. Három évvel ezelőtt ennek az embernak az álmai aztán teljesen összetörtek.

Evan nem volt az az élsportoló típus azelőtt, hogy találkozott volna a Saskatchewan Tartományi Biatlon (ez Kanadában van) edzőjével, Doug Sylvesterrel, Evan nem sízett versenyszerűen, azelőtt nem volt a kezében biatlon puska, mindent összevetve majdnem egy évtizeddel le volt maratva a konkurencia mögött. Ez azonban nem tántorította el. A tudat, hogy mindenki a kudarcára számított, Evant csak nagyobb és nagyobb erőfeszítésre sarkallta.

Bárki, aki fel tud mutatni egy sportkarriert, tudatában van annak, hogy egyszer eljön az a nap, amikor át kell állnia egy másik, kevésbé aktív sportágra. Evan ennek a tudatában üzleti tanulmányokat folytatott. Mivel az apja is vállalkozó volt, elég jó fogalmai voltak az alapokról. Ez és a tény, hog yEvan sok évfolyamtársával szemben nem bulizásra és társasági életre fordította a szabadidejét, hanem amikor tudott, inkább elment edzeni. A családban így ő lett az első diplomás, nem is akármilyen eredménnyel. Ez számukra akkor a sportteljesítménnyel együtt nagy dolognak számított.

2013 tavaszán Evan a Rocky Mountain Racers csapatának tagja lett, az egyetemi évei második felében velük versenyzett. Noha a csapat számos tagja még tanult és nem tudtak annyit edzeni, mint egy hivatásos sportoló, a közös hozzáállásuk az volt, hogy annyi időt szánnak a felkészülésekre, amennyi csak lehetséges. Evan erre az időszakra úgy emlékszik, hogy mintha másodállásban edzettek volna, vagyis évente 600-800 órát (12-22 óra egy héten) azért beleőltek.

"Mi voltunk a kerül, amibe kerül csapat. Nem hagytuk, hogy holmi akadályok hátráltassanak. Ha a délik féltekére kellett utazni ahhoz, hogy nyáron is sielhessünk, hát odamentünk. A felmerülő lehetőségek közül mindig azt választottuk, ami a felkészülés és a versenyzés szempontjából a legjobbnak ígérkezett, és a választásunkhoz tartottuk is magunkat."

Aztán egyszer minden szétesett

Noha Evan a csapatával belekerült az ország legjobb 12-jébe, a személyes teljesítménye nem állt arányban az edzésmennyiséggel. A fiatal atléta nagyon frusztrált volt emiatt, ezért a családja szakmai segítség után nézett.
Evan problémáját először - tévesen - megerőltetés okozta asztmaként diagnosztizálták, az inhalátor azonban nem segített, a tűnetek pedig idővel csak rosszabbodtak. Miután egy verseny során Evan rövid időre eszméletét veszítette, a problémája forrását egy sor további teszt után végül légzési rendellenességként azonosították.

"Emlékszem, hogy Mindenszentek volt, amikor végre megkaptam az eredményeket. Ott ültem az orvos rendelőjéban, ő pedig elmagyarázta az állapotomat és azt, hogy az mivel jár. Olyan érzés volt, mintha az addig életem és önképem lassított felvételben omlott volna össze. Először fel se fogtam. Addig csak síelőként tudtam elképzelni az életem, mindent ennek rendeltem alá. Az volt az álmom, hogy a következő 6-10 évben versenysportoló leszek, hogy váltócsapatok tagjaként kijutok nagy versenyekre, sőt, az olimpiára. Ezt a képet annyira tisztán láttam magam előtt, hogy más jövőt addig el sem tudtam magamnak képzelni. Most pedig itt ül előttem egy szakember, aki épp azt ecseteli nekem, hogy ez nekem többé miért nem pálya."

A légzési rendellenességek nem számítanak ritkának, az ilyen állapotot azonban száraz klíma és a nagyon hideg levegő is súlyosbítja - pont azok körülmények, amik között Evan annyira szeretett versenyezni. Ha folytatja a versenyszerű síelést, az porcmegnagyobbodáshoz vezetett volna, ami lassan elzárja a légutakat, lehetetlenné téve ezáltal a lélegzést. Evan önként részben eltávolíthattta volna a hangszálait, viszont újra meg kellett volna tanulnia beszélni, de egy komplikáció könnyen azt is jelenthette volna, hogy soha életében nem szólal meg újra. Noha ezt a lehetőséget is megfontolta, miután megbeszélte a szüleivel és az edzőjével, végül nem döntött a műtét mellett. Ehelyett inkább elfordult attól a világtól, ami az elmúlt négy évben a mindent jelentette a számára.

A depresszió gonosz iróniája, hogy gyakran azokat taszítjuk el magunktól, akikre a leginkább szükségünk van.

Az elveszettség érzésével és bizonytalansággal eltelve Evan a következő hónapokat önpusztító módon töltötte. Voltak napok, amikor ki sem kelt az ágyból, többet nem törődött az étrendjével, elkezdett nassolni és gyorskajákat fogyasztani. Az éjszakái során a pihenés és regenerálódás átadta a helyét az ivászatnak. Mindent, amit csinált, tökéletes ellentéte volt annak, ahogy a diagnózis előtt élt. Ha csak egy előbb-utóbb begyógyuló sérülésről lett volna szó, Evan is másképp állt volna hozzá a dolgokhoz. Ha egy sportoló megsérül, az edzők és az orvosok is ügyelnek arra, hogy a sérült atléta valamilyen módon továbbra is bevonva érezze magát. A teljes felépülésben a saját közösség támogatásának érzése legalább annyira fontos lehet, mint a mozgásformában a szünet. Evan viszont nem reménykedhetett egy felépülésben. A tanulásba sem vetette magát. A társasági körének oly nagy része kötődött a sívilághoz, hogy a kapcsolat megszakadása a barátoktól való visszavonulást is jelentte Evan számára. Nem járt többé közös bulikra, szünidős, ünnepi összejövetelekre, többé nem vette fel nekik a a telefont.

"Folyamatosan úgy éreztem, csak egyedül akarok maradni, hogy sajnálhassam magamat, hogy a szőnyeg alá söpörjem a problémáim, hogy megmaradhassak a borús, minden mindegy hangulatomban."

A depresszió gonosz iróniája, hogy gyakran azokat az embereket zárjuk ki az életünkből, akikre a leginkább szükségünk lenne. Azokat taszítjuk el, akik közel állnak hozzánk. Pedig éppen ők azok, akiknek a jelenlérére szükség van a környezetünkben, hogy továbbléphessünk.

Evant az apátiájában csak az a gondolat villanyozta fel, hogy ha esetleg újra tudna síelni, akkor minden rendbe jönne jönne és a dolgok visszatérnének a normális kerékvágásba. Az identitását a sporton keresztül élte meg, sport nélkül elbizonytalanodott az önértékelésében. Ez kívülről talán furcsának tűnik, de egy profi atléta számára annak realizálása, hogy a sportolói karrierjének váratlanul vége, sokkal komolyabb veszteségnek számít, mint egy amatőrnek. Ahogy az másnál is lenni szokott, minél több időt és energiát fordítunk valamire, legyen az üzlet, emberi kapcsolat, esetleg teljesen más szenvedély, az elveszítése annál nagyobb hatással van az életünkre.

Egy tartós depressziósnak gyakran nincs arra energiája, hogy számára fontos kapcsolatokra ráfordítson, de ettől még igényli az emberi közelséget. Evan például olyan lánnyal kezdett el randizni, akit valójában nem is igazán kedvelt.

"Talán furának hangzik, de elkezdtem minden időm vele tölteni még úgy is, hogy valójában utáltam a társaságát. A helyzet nem volt egészséges."

Mivel Evant igazából nem is érdekelte ez a kapcsolat, ezért azzal sem törődött, hogy mosolyogjon vagy hogy beszélgessen a párjával. Nem érdekelték a másik igényei, a mogorvaságából sem lehetett kibillenteni. Szinte törvényszerű volt, hogy a kapcsolatnak vége szakadt, de ez nem volt hatással az önpusztító viselkedésére.

A visszatérés

Elég vicces volt a helyzet, hiszen én már jelentkeztem erre az iron manre, és másnap reggel arra ébredtem, hogy mi a fenét csináltam. A biztonság kedvéért akkor le is ellenőrizem az egyenlegemet, hogy az előző nap tényleg elköltöttem 800 dollárt a versenyre."

Evant a további süllyedéstől a legjobb barátja mentette meg, aki Winnipegből repült át, hogy az elkedvetlenedett atlétával töltsön egy hetet. Evan úgy emlékszik erre az időszakra, hogy ő maga biztos nem volt a legjobb társaság, de legalább időt töltöttek együtt, csavarogtak, könyveket olvastak. A jövőről is társalogtak, hogy mik a céljaink, hogyan tehetnék jobbá az életüket. Aztán azon a bizonyos héten, egy éjszaka az eszmecsere a bakancslistára terelődött. Evan még mindig szeretett volna megtenni dolgokat. Kissé pityókásan, de a srácok felszögeztek a listát a falra, aztán megdobták egy darts nyíllal azzal a felkiáltással, hogy amit eltalál, abba Evan másnap belefog. Evan ma már nevetve idézi fel azt éjszakát, ugyanis a nyíl pont abba az iron man versenybe trafált, amire ő már korábban regisztrált. Elég vicces volt a helyzet, hiszen én már jelentkeztem erre az iron manre, és másnap reggel arra ébredtem, hogy mi a fenét csináltam. A biztonság kedvéért akkor le is ellenőrizem az egyenlegemet, hogy az előző nap tényleg elköltöttem 800 dollárt a versenyre."

Evan összes problémája persze nem múlt el egyetlen éjszaka alatt. Azelőtt soha nem triatlonozott. Ott állt, ahol biatlonozás kezdetén. Az első nagyobb versenyteljesítménye nem is lett kiemelkedő, de mégis gazdagabb lett azzal az érzéssel, hogy kész megint az összes energiáját az edzés és az új sportban való fejlődés érdekében mozgósítani.

Ettől kezdve korán feküdt és korán kelt. Az étrendjében megjelentek a proteinturmixok, a szemétből eltűntek az üres sörös és pizzás dobozok. A következő évben hazai pályán már feljutott a dobogóra. Noha a triatlon nem az a sport volt, amivel először szerelembe esett, egy világbajnokságon való résztvétel mindig is áhított céljai közé tartozott. Még mindig szeretne egy nap valamiben a világon a legjobb lenni, de már attól boldog, hogy ismét versenyezhet.

Eredetileg más sportnak akarta szentelni a legjobb éveit, de egy letaglozó diagnózis, egy sötét hangulatú, depresszív ünnepi szezon és fél év versenynélküliség kellett ahhoz, hogy Evan felismerje, hogy valakinek az életében egynél több szenvedély is lehet. Azelőtt csak egyféleképpen tudta elképzelni az életét, a veszteség és koncentráltság teljes elveszítése azonban ennek a csőlátásnak is véget vetett, Evans, ahogy összeszedte magát, sokkal nyitottabbá vált az új célok és tapasztalatok felé. Ma már sokkal jobban élvezi a magát szabad levegőn és azt, ahogy újra felfedezi, hogy mire is képes. Gyakrabban ruccan ki, magában és a barátaival is, vidékre, hogy átélje a természetet. Ma már azt mondja, tudatában van az emberi törékenységnek, de annak is, hogy mennyire csodálatos kitartásra vagyunk képesek a nehézségek idején.

Noha Evan azt mondja, hogy szeretnr hinni abban, hogy magától is eljutott volna ideáig, de azt elismeri, hogy úgy biztosan tovább tartott volna.

A legjobb barátjával még mindig rendszeresen tartja a kapcsolatot. Ritka az olyan nap, amikor nem váltanak legalább pár szót. Ők a legjobbat hozzák ki egymásból, és noha Evan azt mondja, hogy szeretné elhinni, hogy magától is eljutott volna ideáig, de azt elismeri, hogy a válságos időszaka úgy biztosan tovább tartott volna.

"Azért, hogy jobban megismerhettem önmagam, sokkal tartozom a környezetembek, mert mindig arra motivál, hogy a legjobbat hozzam ki magamból."

Megkérdeztük Evant, hogy a környezet megbízható támogatásénak fontossága mellett milyen tanácsot tudna adni azoknak, akik hasonló önpusztító időszakon mennek keresztül.

"Az én törési élményem olyan volt, mint egy váratlan és fájdalmas szakítás. Olyannyira a síelésnek szenteltem az életem, hogy úgy éreztem, egyszercsak ott állok jövő nélkül, ez a tudat volt a legnehezebb az egészben. A trükk számomra az volt, hogy fel tudjak vázolni egy új jövőképet azon túl, amit éppen átélek. Ezt úgy értem el, hogy leírtam azokat a dolgokat, amiket meg akarok tenni az életben.

Ahogy együtt gurulunk lefele egy domboldalon, még megkérdezem Evant, mik szerepeltek még azon a bizonyos listán, miket találhatott volna még el az a darts. Nost, az elmondása szerint a listán szerepelt még egy 24 órás, megszakítás nélküli kerékpározás és egy egyhetes némaság. Azóta ezeket teljesítette. Most éppen a haját növeszti azért, hogy azt rákos betegeknek adományozhassa. Ez egy olyan ügy, aminek a nemrég elhunyt nagyapa fájdalmas vesztesége adott lökést.

Jellemző Evanra, hogy a bakancslistája nem csak igen hosszú, hanem folyamatosan fejlődik és növekedik. Legyen az egy ejtőernyős vízisízés Acapulcóban vagy egy vitorlásút a világ körül, én biztos vagyok abban, hogy abban a bizonyos listában a pipák száma csak gyarapodni fog.

Ugrás az oldal tetejére

Fizetési opciók

A legtöbb hitelkártyát és bankkártyát elfogadjuk. Amennyiben kérdéseid vannak, írj nekünk!

Kapcsolat

06-1-998-9225
Nyitvatartás hétköznap 9:00 és 17:00 között

Tekintsd meg a kedvcsinálónkat és a remek ajánlatainkat

Hoppá! Az e-mail címedre is szükségünk lenneÉrvénytelen e-mail címet adtál meg
Bármikor leiratkozhatsz

Oh, yeah!

Üdv a családban!

Pár napon belül számíthatsz tőlünk egy e-mailre.

© 2009-2018 | Trendhim.hu | Tel: 06-1-998-9225 - info@trendhim.hu | Felhasználási feltételek | Társadalmi felelősségvállalás (CSR) | Sajtó